A szakember több érvvel indokolta döntését, támasztotta alá a beválogatást. Kádár Tamás a felkészülési időszakban szenvedett kisebb sérülést, ami viszont a szezon eddig eltelt időszakára igencsak rányomta a bélyegét. A közelmúltban viszont utolérte önmagát, így az Arsenal elleni – amúgy vesztes – Ligakupa-találkozón már a kezdőben kapott lehetőséget a bizonyításra.
A húsz éves játékos, aki igen későn, mindössze tizennégy évesen kezdett el futballozni, 2008 talán szerződött Angliába, mindössze féléves magyar első osztályú múlttal a háta mögött. A bemutatkozást nehezítette, hogy 2009 elején súlyos sérülést szenvedett, így fél évre harcképtelenné vált. Az előző szezonban még nem számított ugyan alapembernek a másodosztályban végig a feljutásért harcoló „szarkáknak”, de tizenhárom bajnokin így is bizonyíthatott a Premier League-be egyéves szünet után visszatérő együttesben.
„Régóta szeretném őt kipróbálni” – mondta az augusztus óta a felnőttek irányító Egervári Sándor, aki utánpótlás kapitányként korábban személyes tapasztalatokat szerezhetett a korosztályos magyar válogatottakban tizenöt alkalommal szóhoz jutó Kádárról. A védőt még ő ajánlotta elődje, a holland Erwin Koeman figyelmébe.
Egervári Sándor fordulékony, gyors, jól fejelő védőnek tartja Kádár Tamást, aki olyan tehetsége posztjának, aki nagyon közel jár ahhoz, hogy a felnőtt válogatottban is helyet követeljen magának. Litvánia ellen nagy valószínűséggel lehetőséget is biztosít számára a bemutatkozásra. Méghozzá nagy valószínűség szerint balhátvédként, de tisztában van vele, hogy bal oldali belső védőként is nagyszerű játékra képes. Még nemzetközi mércével mérve is. Az utánpótlás-válogatottban az olasz Okaka Chukát, illetve Mario Balotellit fogta, sikerrel. Kádár erőssége még, hogy kiváló védőmunkája mellett érvényre juttathatja mélységből elvállalt felpasszait, amelyekkel csapata támadójátékot segíti, gyorsítja.
Kádár Tamás karrierje még csak most indul be igazán, de már most komoly üzenettel bír mindenki számára. Méghozzá azzal, hogy soha nem késő. A védő akkor kezdett el komolyan futballozni, amikor sokan már be is fejezték. Ő mégsem késett le semmiről. Tehetsége kitartó, szívós munkával párosult, így történhetett meg, hogy hat esztendő alatt a felnőttek között is válogatott szintre jutott.