Reszeli Soós István hetedik blogbejegyzése

 Mikor e sorokat írom éppen két bajnoki mérkőzés között, válogatott meccseken túl, kupa szerda után, mondjuk úgy, egy szürke hétköznap van. Légiósaink valószínűleg edzettek egyet a tegnapi napon és várják a következő mérkőzést, melyen vagy szerephez jutnak vagy nem.

Szerencsére egyre többen jutnak játéklehetőséghez, s tőlük hangos az európai futball sajtó és a hazai sportmédia is! A neveket most nem sorolom, hisz nagyjából ezzel minden futballbarát tisztában van és figyeli is honfitársaink remekléseit, góljaikat, teljesítményüket, és úgy egyáltalán a Róluk megjelenő híreket !

Igaz vannak olyan játékosok is, akikről méltatlanul kevés szó esik és hír is alig csordogál haza, pedig Ők is megtesznek mindent a sikerért, legfeljebb kevesebb szerencsével és sikerrel keresik a kenyerüket külhonban. Legközelebb szeretnék is pár ilyen játékosról írni, de most néhány „hétköznapi” gondolat foglalkoztat a kint élő labdarúgókkal kapcsolatban. Inkább gondolat ébresztő elmélkedés, ezeket osztanám most meg Önökkel!

Sokszor hallottam, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy egyedül él kint a labdarúgó és próbál helytállni, vagy esetleg társsal, feleséggel, családdal. Gondolják csak meg, idegen nyelv, más szokások, más életritmus, egészen más konyha, mind-mind mennyi új kihívás és megoldandó feladat azon túl, hogy ott van a legnagyobb „teher”, a pénzkeresetet jelentő futball kőkemény profi világa! Persze a legtöbb futballista vágya az, hogy kint játszhasson, egy jó szerződéssel, mellyel megalapozhatja a jövőjét az aktív játék után! Az utánpótlásban eltöltött tanuló évek után erre jó esetben legfeljebb 6-8 éve van! Természetesen szerencsés esetben ezek az évek egy kisebb vagyont is jelenthetnek, ha minden jól megy! De jól megy-e minden? Nem jön-e közbe sérülés? A mindenkori edző számít-e rá, játszatja-e? A klubvezetés betartja-e a szerződésben foglaltakat, megtartja-e a játékost, vagy esetleg továbbadja? Sok-sok rizikófaktor és kemény helyzet, melyet csak azok képesek jól megoldani, akik kellően elszántak, elhivatottak, neveltetésükből fakadóan alkalmas erre a lelkiviláguk és pszichéjük! Ja és nem mellékesen nagyon jó focisták! 

Korábbi blogbejegyzéseimben azzal kapcsolatos gondolatokat fejtegettem, hogy mikor érdemes, hová és milyen feltételekkel kiigazolni szakmai szempontokból. Most tényleg csak a földön járva, teljesen hétköznapi gondolatok foglalkoztatnak! Ilyenek például, hogy mit esznek, hogyan szervezik napjaikat, mennyit pihennek és mit csinálnak a futballon kívül?

Mert higgyék el, ezek nagyon fontos dolgok a sikerhez vezető úton! Az, hogy milyen a hátország, a háttér. Megtalálják-e azt az életformát, melyben minden a legfőbb célt szolgálja, azt, hogy jól tudjanak teljesíteni edzésen és főként a mérkőzésen!? Ezért nem mellékes, hogy van-e segítség, vagy teljesen egyedül kell megoldani mindent! S lássuk be, ez kint sokkal nehezebb, bár az is igaz, hogy jobban meg is éri! Ne feledjük azt sem, a saját boldoguláson túl egy országot is képviselnek, s öregbíthetik hazánk hírnevét! Ez is egy komoly, bár édes teher és felelősség!

Ők is emberből vannak és szükségük van, mint mindenkinek egy kellemes otthonra, szeretetre, barátokra, beszélgetésekre és igen még intimitásra, bensőségre is! Mennyivel nehezebb mindezt megteremteni egy bizonytalan nyelvtudással, egy idegen és szokatlan környezetben! Pláne egyedül! Hányszor hallottam arról történetet, hogy a fiatal játékos a fizetése nagy részét eltelefonálta honvágya és a kapcsolattartása miatt! Persze ma már az internet sokat segít a kommunikációban és a kapcsolattartásban is, de az azért nem a valós élet és a kézzel fogható valóság! 

Aki nem tud egyedül lenni és ilyen helyzetekben megoldani a problémákat, annak nagyon nehéz! Aki nem elég önálló, az elveszhet és felemésztődhet a magányban! Sokkal szerencsésebb, ha van társ, barátnő, feleség, de vajon volt-e idő az itthoni életben arra, hogy valaki párt találjon magának, főleg úgy, hogy valaki nagyon fiatalon került ki?  Volt-e lehetősége erre, vagy ezt is kint kell megoldania?

Meg kell tanulnia nemcsak a kinti világot, nyelvet és a beilleszkedést, hanem a spórolást, a beosztást, a fegyelmet és a saját élete rendjének felépítését is! Lehet minden nap étteremben étkezni, de az kicsit költséges! Lehet minden nap unalomból szórni a pénzt, de akkor majd mi marad azokra a bizonyos évekre a foci után, tehát meg kell tanulni okosan és értelmesen elfoglalni magukat a „munkán” túl! Meg kell tanulni élvezni és kihasználni az újdonságokat és a külföld adta más lehetőségeket!

Mindezek azért is jutottak eszembe, mert fiaim is a „kirepülés”, az önállósodás előtt állnak, s ugyanúgy fontos kérdések ezek „civilnek” és profinak egyaránt! Edzőként is hányszor, de hányszor mondjuk el nevelő szándékkal az ezekkel összefüggő dolgokat és szajkózzuk a tanulás és főleg a nyelvtanulás fontosságát! Egy sportolónak nagyon tudatosan kell készülnie, mert azon kívül, hogy meg kell tanulnia a szakmáját - a focit – és ott folyamatosan fejlődnie és teljesítenie kell, hiszen neki is egy élete van, abban kell léteznie  és eligazodnia!

Attól, hogy valaki külföldön játszik nem lesz automatikusan válogatott! Ha valaki válogatott nem automatikus, hogy külföldre igazolhat! Egy jó szerződés itthon és külföldön is egyáltalán nem csak szerencse és tudás dolga! Egy felépített életforma, tudatos életvitel, sok-sok tapasztalat és tanulás segíthet a komoly pályafutáshoz! Egy jól szervezett élet, beosztott napirenddel, minden részletében átgondolt cselekvésekkel az étkezéstől a pihenésen át az egyéni igényekig! Egy sportoló élete sok lemondással jár, de emellett olyan örömökkel is, melyet csak Ők élhetnek át. Ezeket a sikereket megosztják velünk szurkolókkal is.  Mert az a mi sikerünk is egy kicsit, mert a sikert mi is szeretjük és a kudarcokba néha mi is belehalunk!

Lám mennyi minden van egy szép gól mögött, mikor mi futball szeretők örömmel látjuk, olvassuk, hogy hazánkfia gólt lőtt és büszkén mondjuk: én megmondtam, hogy XY nagy játékos, hogy azután pár nap múlva már szidjuk is, hogy ez meg minek van ott kint? Szóval azok a fránya hétköznapok, az ébredéstől az egész napos ténykedésen át a lefekvésig és a közben megélt dolgok. Valahol az edzéseken és az ünnepnek számító mérkőzéseken túl soha nem gondolunk erre a játékosokkal kapcsolatban, mert már mi is megtanultuk a fogyasztói társadalom teljesítmény orientált tagjaiként, csak az eredmény számít! Pedig igazán akkor leszünk mi is sportszerűek és lojálisak, és egyáltalán nem „hétköznapiak”, ha látjuk a teljesítmény mögött az embert, a munkát és egy kicsit az álmainkat, melyeket ők valósítanak meg helyettünk!

A legközelebbi írásomig kívánok sok jó meccset és győzelmeket a kedvenceiknek:
Reszeli Soós István

www.focilegio.blog.nepsport.hu

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés