|
2010.11.24.
2010.11.25. 00:01
Sztár Sport cikk
- Családtagjaid közül mindenki ott volt a Sóstói stadionban a válogatott bemutatkozásodon?
- Kádár: A szüleim igen, a nővérem azonban nem tudott eljönni, ráadásul nem is igazán rajong a fociért, inkább a barátját küldte el a meccsre. Boldog voltam, hogy eleve behívtak a keretbe, titokban reménykedtem néhány percnyi játékban, ám nem gondoltam volna, hogy egy teljes félidőt kapok. Amikor megtudtam mindezt, a szokottnál izgatottabban készültem a fellépésre, noha korábban a St. James Parkban futballozhattam negyvennégyezer néző előtt is. A válogatott mezében pályára lépni persze mindennél fontosabb a számomra, nekem például gyerekkori álmom valósult meg ezzel.
- Még akkor is, ha kézilabdázóként kezdted?
- Kádár: Igen, mivel tíz évet kéziztem, tízet futballoztam, s azért mégiscsak gyerekfejjel kellett a két sportág közül választanom. Igazából a középiskolában kerültem válaszút elé, végül a futballban akartam bizonyítani. Egyáltalán nem bántam meg, bár azért ha ritkán hazajövök, szoktam kézilabdázni a barátaimmal, és ha van időm, kimegyek a Veszprém meccseire is. Angliában egyébként nem ismerik ezt a sportágat, általában dülledt szemmel néznek rám, amikor a kézilabdáról beszélek.
- A litvánok elleni meccsen, amikor a félidőben álltál be, ki segített a legtöbbet a pályán?
- Kádár: Mindenkire számíthattam, folyamatosan bátorítottak a társak. A legtöbbször persze Juhász Roland, akivel egymás mellett játszottunk a védelemben. Roli sokat segített a helyezkedésben, megnyugtató volt számomra a jelenléte.
- A Newcastle Unitedben van hasonló mentorod a pályán?
- Kádár: Mindenkivel jó a viszonyom, bárkire számíthatok kiélezett helyzetben is, ami fontos, mivel én vagyok a legfiatalabb a csapatban. Mostanában Sol Campbell segít a legtöbbet, hatalmas rutinja imponáló, e mellett be nem áll a szája a pályán, mindenkit bíztat, nagyon jó hatással van a többiekre is.
- Chris Hughton menedzserrel is ilyen jó a kapcsolatod?
- Kádár: Igen, vele is. Amikor két éve kiszerződtem, még a harmadik számú edző volt a klubnál, onnan lépett fel menedzsernek. Jó edző, ráadásul a szurkolók hálásak neki, amiért a tavalyi szezonban visszavezette a csapatot az élvonalba. Ebben az időszakban én is gyakrabban kaptam szerepet, ami nagy élményt jelentett, hiszen a Newcastle tábora hihetetlen hangulatot képes varázsolni a St. James Parkban.
- A csapatban több ismert futballista szerepel, közülük Joey Barton gyakran keveredik balhéba a pályán és azon kívül is. Ő például milyen fazon az öltözőben, vagy az edzéseken?
- Kádár: Aki nem ismeri, el sem hiszi mennyire jóindulatú, jó humorú srác. Nálunk sokan kedvelik Joeyt, persze, ez nem kap akkora nyilvánosságot, mint amikor felmegy nála a pumpa a pályán, mint legutóbb a Blackburn elleni meccsen.
- A Newcastle merre felé jár amolyan csapaterősítő tréningekre, amelyek az edzők hozzájárulásával gyakran testületi sörözést jelentenek?
- Kádár: Mi általában a közeli Skóciába, vagy Írországba utazunk. Ekkor a menedzser nem tart a csapattal, ilyenkor valóban az a cél, hogy a megterhelő, feszültséggel terhes szezon végén kiengedjék a gőzt a játékosok.
- Miként telnek a napjaid Észak Angliában?
- Kádár: A barátnőmmel élek kint és nagyon megkedveltük a várost. Szeretünk ott élni, nemrég költöztünk egy apartmanba, gyakran járunk moziba, étterembe. Közös kedvencünk, a Carlos névre hallgató kiskutyánk, amit viszont nem lehet megszokni, az egyértelműen az esős, barátságtalan időjárás. Sapkában és sálban indultam haza a válogatott edzőtáborába, idehaza meg húszfokos tavasz fogadott, amit egyáltalán nem bántam. Ráadásként nyertünk a litvánok ellen, játszottam egy félidőt, találkozhattam a szeretteimmel, azaz, igazán remek hazatérésben lehetett részem.
- Családtagjaiddal, barátaiddal megünnepelted a fehérvári debütálásodat?
- Kádár: Sajnos arra nem maradt idő, örültem, hogy a szüleimmel lehettem néhány órát. Fájlalom azt is, hogy egykori zalaegerszegi csapattársaimmal, barátaimmal egyre nehezebben tartom a kapcsolatot, interneten ugyan szoktunk írni egymásnak, ám ez nem pótolja a személyes beszélgetéseket. Ugyanez igaz, a veszprémi gyerekkori cimboráimra, igaz, velük legalább néha találkozhatok, amikor hazajöhetek.
- Hogyan élted meg az Arsenal elleni, igen balszerencsés, négygólos vereséggel végződött hazai ligakupa meccset?
- Kádár: Sajnos kikaptunk, mégis jó volt játszani, az első félidőben jól is tartottuk magunkat. A csapat tartását bizonyítja, hogy nem sokkal később a bajnokin Londonban győzte le az Arsenalt. Angliában jól kezelik a sikert és a kudarcot egyaránt. Egyiken sem rágódnak sokáig, mindig a következő meccsre koncentrálnak. Jó példa erre fiatal holland kapusunk, Tim Krul, aki Steve Harper sérülése után került a csapatba, majd az említett balsikerű ligakupa találkozó után szinte kivédte az Arsenal csatárok szemét az Emirates-ben.
- Neked melyik brit stadion tetszik a legjobban?
- Kádár: A St. James Park atmoszférája csodálatos, egyszerűen élmény ilyen kulisszák mellett futballozni. Kinézetre, hangulatra számomra a Chelsea stadionja, a Stamford Bridge is lenyűgöző volt.
- A Sunderland elleni regionális rangadók téged is magával ragadnak?
- Kádár: Abból érzelmileg itt senki sem képes kivonni magát. Legutóbb öt egyre nyertünk a Sunderland ellen, majd szinte elszabadult a város, az emberek eufórikusan ünnepelték a diadalt. Egy nappal később már DVD-n árulták a meccsről készült összeállítást, interjúkkal, hangulati elemekkel megspékelve. A Newcastle drukkerek számára nincs fontosabb meccs az idényben a Suderland elleni kilencben percnél. Az sem számít, ha kikap a csapat háromszor egymás után, csak az ősi riválist győzze le.
- Mennyi esélyt adsz magadnak a csapatba kerülésre?
- Kádár: Nehéz vállalkozás, hiszen felépültek a sérültek és olyan rutinos játékosok is a kispadra szorulnak, mint Sol Campbell, vagy Steven Taylor. Az utazó keretbe mindig bekerülök, a kispadra viszont ritkábban ülhetek le. Januárban nem kizárt, hogy kölcsönben valahol máshol folytatom, ami korábban is felmerült, csak éppen az edzőm nem engedett el. Természetesen most is Chris Hughton döntésén múlik minden. Számomra a legfontosabb, hogy rendszeresen játszhassak, elvégre a válogatottba is csak így hívhatnak meg újra. Egy válogatottságnál ugyanis nem szeretnék megállni.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
